Írta: Tothne Nagy Zsofi
1400 és 2000 méter között nincs duma, csak tiszta teljesítmény.
Triatlon szakosztályunk idén szintet lépett – nemcsak tengerszint feletti magasságban, de hangulatban is! Első alkalommal vettük be a Dolomitok legendás hágóit, és bátran állíthatjuk: függők lettünk.
Hogy milyen volt? Képzeljétek el a következőt:
-
Az utak: Hibátlan, tükörsima aszfalt, ami szinte könyörgött a wattokért.
-
A kanyarok: Olyan technikás szerpentinek, amik után a hazai körforgalmak már meg sem fognak izzasztani minket.
-
A ritmus: Combos emelkedők, ziháló tüdők és az a semmivel sem összehasonlítható panoráma, amiért megéri minden egyes pedálfordulat.
A kőkemény munka után persze a regenerációra is figyeltünk, szigorúan a helyi kultúra szerint. Napközben a hegyi falvakban újratöltöttük a koffeinraktárakat a létező legfinomabb olasz kávékkal, este pedig – a jól megérdemelt watt- és kalóriapótlás jegyében – jöhetett a hamisítatlan, ropogós pizza!
A lábakban rengeteg szintkülönbség maradt, a fejekben pedig felejthetetlen élmények. Egy másodpercig sem kérdéses a folytatás…
